Tatu és Patu két, igazi zsivány, belevaló figura, akiket a legkevésbé gátolnak a konvenciók, hihetetlen kreativitásuknak nem szabnak gátat a felnőttek akadékoskodásai, ha valami nem létezik, feltalálják, ha valami nem lehet, keresnek egy másik utat. Az a jó Aino Havukainen és Sami Toivonen könyveiben, hogy miközben gyermekekről gyermekeknek írnak, maguk is képesek gyermekekké válni. Rengeteg képi és nyelvi humorral (Bába Laura fordítása nagyszerű), játékkal és meglepő ötlettel csábítják magukhoz a könyvek az óvodásokat, és aki egyszer végigolvasott egy Tatu és Patut, biztos hogy újra meg újra le fogja venni a polcról.
Tatu és Patu kortalan szereplő – méretre óvodásoknak tűnnek, gondolkodásuk, világlátásuk azonban leginkább egy hatvanéves fizikaprofesszoréhoz hasonlítható, aki képes annyira elmerülni zseniális gondolataiban, hogy észre sem veszi, mi történik körülötte. Legújabb kalandjuk során például a Hidra élményfürdő helyett a Vidra óvodában kötnek ki. Hogyhogy nem veszik észre a tévedést, nem jártak ezek még sosem óvodában? – hangozhatnak a kötelező, kötekedő felnőttes kérdések. Lehet, hogy tudják, csak úgy tesznek, mintha észre se vennék; lehet, hogy tényleg nem jártak óvodába – nem tudjuk az előéletüket, egy bizonyos: pillanatok alatt felforgatják az óvoda megszokott napi ritmusát.
(Pompor Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése