A világ kék volt, zöld, piros,
nagy, ismeretlen, titkos, otthonos.
Az égre hinta szállt, akáclevél,
a földre álom, tollú, tél.
A földben vasgolyó volt, tört cserép,
formátlan, csonka kő, törmelék.
Az idő lágy, forró viasz,
Gyönyörű mese az elmúlás és újjászületés misztériumáról.
Egy napon Géza nagypapa nagy gonddal ápolt virágágyásai között feltűnt egy új, szokatlan külsejű virág.
Senki nem tudta honnan került oda.
"Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba. Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással. Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre! És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi." - írja fülszövegében Lackfi János.